Bizonyára emlékeztek a Házibuli című filmre, amelynek Sophie Marceau volt a főszereplője. A színésznő akkor 14 éves volt. Ma már 51 éves, gyönyörűbb, mint valaha, és mi franciák ugyanúgy rajongunk érte, mint közel 40 évvel ezelőtt. És hogy miért szeretjük ennyire?
Azért mert természetes.
Nem botoxol, nem rejti el a ráncait, egyszerűen éli az életét, nem bonyolítja túl a dolgokat, közvetlen, mindig szívesen áll le beszélgetni rajongóival az utcán. Reggelente farmerben és tornacipőben vitte gyerekét az iskolába. Olyan, mintha a barátnőnk lenne.
Azért mert szókimondó.
2016-ban, miután a bulvársajtó aljas módszerekkel próbált fotókat készíteni róla és új szerelméről, a következő posztot írta ki a közösségi oldalain: „Nincs mit titkolni és nincs semmi látnivaló. Bizonyára mindenki már tudja, Cyril Lignac és Sophie Marceau együtt vannak. Ne költsetek 1,60 eurót ronda képekért és buta cikkekért, inkább adjátok oda egy kéregetőnek. Olvassatok Tolsztojt, fejtsetek rejtvényt, vagy gyertek a közösségi oldalaimra, sokkal érdekesebb dolgokat fogtok ott látni!”. Imádom Sophie Marceau spontán reakcióját és őszinteséget.
Azért mert a legnehezebb élethelyzetekből is a legjobbat hozza ki.
2016 tragikus év volt a színésznőnek. Februárban elveszítette élete nagy szerelmét, a lengyel filmrendezőt, Andrzej Zulawskit, akivel tizenhét évig élt együtt, és akitől született egy fia, Vincent, 1995-ben. Majd novemberben végett ért hat hónapos kapcsolata Cyril Lignac-al. A bulvársajtó szerint a szakítás nagyon megviselte. Karácsony előtt pedig imádott édesanyja hunyt el. Úgy nyilatkozott róla, mint „ a világ legcsodálatosabb nője”. Valószínűleg ezért mélyülhetett el 2017-ben egy újabb film forgatókönyvének a megírásában, amit ez év elején mutatott be a nagyközönségnek: Madame Mills, egy tökéletes szomszéd. A filmről így nyilatkozott: „valami könnyedre, pozitívra vágytam (…). Ez a film egy jó terápia volt számomra. Mindig arra törekszem, hogy értelmet adjak a dolgoknak, ideértve az élet akadályait. Nem tekinthetünk a megpróbáltatásokra úgy, hogy azok arra szolgálnak, hogy szomorúak legyünk. Ha alkotással folytatjuk az életünket, azzal elfogadjuk, hogy a halál az élet egyfajta csintalansága, kisiklása. Annak ellenére, hogy tudjuk, hogy egyszer bekövetkezik, az élet folytatódik.”
Tudtátok, hogy Sophie Marceau egyik kedvenc írója Szabó Magda? Ugye mostmár Ti is szeretitek? ?
Vélemény, hozzászólás?