A szívünk alatt hordozni egy új életet, anyukává válni – minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a legcsodálatosabb érzés a Földön. Én hogyan éltem meg és élem meg a mai napig az anyaságot? Mit jelent számomra szülőnek lenni? Milyen a gyereknevelés francia módra? Következzen az a bizonyos 9 hónap és a folytatás egy francia nő tollából.
Emlékszem, november volt, amikor először mentem meditációs órára. A foglalkozás végén az oktató odajött hozzám, az ég felé mutatott és így szólt:
– Ott van fenn egy kislány, aki nagyon szeretne lejönni hozzád, de te nem engeded be.
Mindig is hittem a természetfeletti, spirituális dolgokban, de a mondata hallatán nagyon megdöbbentem. Én nem engedem be? Hiszen hosszú hónapok óta próbálkozunk, és nagyon szeretnénk kisbabát.
Beszélgetni kezdtünk és azt javasolta, hogy képzeljem el a méhemet úgy, mint egy virágot, és vizualizáljam, ahogyan szépen kinyílik. A tanácsa után elsajátítottam néhány gyakorlatot is és lesz, ami lesz alapon elengedtem a görcsös akarásomat. Egy hónap elteltével megfogant Léna. A terhesség alatt is minden nap végeztem meditációs, vizualizációs gyakorlatokat. Nagyokat sétáltam és még az utolsó napokban is sokat mozogtam, lépcsőztem, takarítottam, hogy minél könnyebb legyen a szülés.
Örömmel megélni a pillanatot
Már nagyon vártam a nagy találkozást, hogy végre lássam az arcocskáját annak a kislánynak, akit 9 hónapig a szívem alatt hordtam. Ahhoz, hogy a legnagyobb örömmel éljem meg a szülés pillanatait, elvégeztem egy szülésfelkészítő HipnoBirthing tanfolyamot Kuharcsik Rékánál, az Örömteli Szülés stúdióban (https://oromteliszules.hu/). Ez egy olyan mentálhigiénés tréning, amely gondosan felépített mentálgyakorlatok segítségével készít fel egy gyengédebb és örömmel megélt szülésre, támogatja a természetes szülés iránti igényt, feloldja a félelmet, csökkenti a fájdalmat és magabiztossá teszi az anyákat. Imádtam minden percét. Annyira rá tudtam hangolódni a kisbabámra, hogy az egyik gyakorlat során „meg is álmodtam”: Léna pontosan szeptember 4-én fog megérkezni. Így is lett, éjfél után nem sokkal elindultak a fájások. ☺
Nem lehet eléggé felkészülni
Hiába olvas az ember róla, hiába kér tanácsokat, és gondolja azt, hogy fel van készülve a szülővé válásra, az élet teljesen felfordul egy kisbaba érkezésével és bizony én is elveszettnek éreztem magamat az első hetekben. Az addig megszokott szabadságot, függetlenséget és lazaságot hirtelen (igen, hirtelennek tűnt 9 hónap után is!) felváltották az álmatlan éjszakák, a fáradtság és a hatalmas és egyben félelmetes felelősségérzet a gyermek iránt.
Az első hetekben annyira felborult az addigi életünk, a napirendünk, volt olyan, hogy délután három órakor ebédeltünk vagy éjszaka vacsoráztunk. Össze-vissza aludtam, amikor csak tudtam. Visszaemlékezve erre a kezdeti időszakra, már csak mosolygok azon, hogy a férjemmel mennyire tapasztalatlanok voltunk. Annak viszont nagyon örülök, hogy már az elejétől fogja lazán vettük a gyereknevelést, nem aggódtuk túl a dolgokat, csak a megérzéseinkre hallgattunk és a babánkra.
Francia nevelés a gyakorlatban – A francia anyukák épp annyira lazák, amennyire kell
Ez az „engedjétek csinálni” gyereknevelési stílus bizonyos mértékig nálunk is helyet kapott. De, ami ennél sokkal fontosabb, hogy mi franciák sok szeretettel, de nagyon meghatározott keretek között neveljük a gyermekeinket, és nagyon következetesek vagyunk ebben a keretrendszerben.
A tiszteletadás például nagyon fontos: a köszönés, elköszönés minden esetben kötelező (bonjour, au revoir, merci, s’il vous plaît), nem vágunk egymás szavába, tiszteljük egymás mondanivalóját és véleményét, a felnőttek beszélgetésébe nem szabad belekiabálni, meg kell várni, amíg befejezik a mondatot. De ugyanígy az étkezés terén is vannak bizonyos szabályaink: például a napi 4 étkezés betartása nassolás nélkül (ezt azért mindennap kell gyakorolnom még!) vagy, hogy sem az étteremben sem pedig otthon nem járkálunk fel-alá az asztal mellett.
A szabályrendszerünk harmadik része a szigorú lefekvési idő (kivéve a hétvégén, amikor a gyermek kicsit tovább maradhat fenn) és a szülőktől való külön alvás. Az első pillanattól kezdve fontos ezt betartani, mert nekünk, szülőknek is jár a „külön idő”.
Ez a jól körülhatárolt szabályrendszer teszi kiszámíthatóvá és biztonságossá a gyermek életét. De a kereten belül nagy szabadságot adok Lénának (itt jelenik meg a „laissez-faire”), rugalmas vagyok, mert bízom a gyerek bölcsességében, és önállóságra tanítom. Teret engedek neki, hogy szabadon felfedezhesse a világot vagy hogy szabadon véleményt nyilváníthasson. Nem célom a tempóját gyorsítani, nem iratom be ezerféle különórára, nem akarok belőle szupergyereket csinálni. Hagyom kibontakozni, megkeresni a saját útját, gondtalanul.
A titok az, hogy a francia nők hagynak időt a gyereknek
Mint a legtöbb francia családban, Léna nálunk is az első pillanattól kezdve a saját ágyában aludt és már az első hónapokban törekedtünk arra, hogy egyedül aludjon el, persze csak a lefekvés előtti rituálé: nagyon sok babusgatás és szeretet megadása után! Sok magyar anyuka reagált erre úgy, hogy ez túl drasztikus módszer egy pici babánál. Ennek ellenére én azt vallom, hogy ezzel nemcsak a „felnőtt időnket” (tisztelni a másik idejét, ami később is fontos a gyerek életében) őrizzük meg, ami nagyon fontos a baba megérkezése után is, de a babát is megtanítjuk a saját bioritmusa szerint élni. Úgy látszik, hogy meglett az eredménye: Léna két hónapos korában már átaludta az éjszakákat. A titok az, hogy a francia nők nem ugranak egyből, amikor éjszaka mocorog, vagy akár felsír a baba. Egy kis szünetet tartunk, várunk akár pár percet is, megfigyeljük, hogy éppen két alvási ciklus között van-e, ébren van-e vagy félálomban nyöszörög, próbál-e visszaaludni, vagy valami más a gond (pl. éhség, teli pelus). Ez nem azt jelenti, hogy hagytam Lénát sírni, ha továbbra sem tudott megnyugodni, megetettem vagy felvettem.
Szabadság és nyugalom: ez a két dolog a legfontosabb a francia anyukának
Szerintem a fent említett keretek miatt nagyon nyugodtak a francia nők. Lénánál ezt már nagyon korán elkezdtem felépíteni, mindig elég időt szántam arra, hogy elmagyarázzam neki a határokat, hogy azokat minden esetben tiszteletben kell tartania. Nekem ez nyugalmat adott, Lénának pedig egyfajta biztonságot.
Tudja, hogy van egy keret, amelyen belül szabadon tevékenykedhet. Ma már előre tudom, hogy ha nemet mondok neki, akkor sokszor nem is kell kétszer megismételnem, megfelelő hangot használok, és abbahagyja, nem is vonja kétségbe a döntésemet. Így sokkal egyszerűbb, talán ezért vagyok nyugodt, mert bízom Lénában. Amit viszont még gyakorolnom kell, az az, hogy hagyjam, hogy összekoszolja magát. Nagyon pedáns vagyok, néha túlságosan is, de jó lenne sokkal többször engedni, hogy játsszon az esőben, a sárban és a porban. 🙂
Vélemény, hozzászólás?